| |
A szervezet
általában nem tudja előállítani, de ez
fajonként nagyon változó. Pl. a C-vitamint a
patkány szervezete elő tudja állítani,az
emberé nem. A vitaminok kémiai szempontból
nagyon eltérőek. Kezdetben nitrogéntartalmú
anyagoknak tartották őket, később azonban
kiderült ,hogy csak kevés amin van köztük. Ha
a táplálék valamely vitamint a szükségesnél
kisebb mennyiségben tartalmaz,jellemző kóros tünetek
jelentkeznek:vitaminszegénység (hipovitaminózis),
ill. vitaminhiány (avitaminózis). A különböző
vitamin bizonyos táplálékféleségekben együttesen
fordulnak elő,ezért az egyoldalú táplálkozás
esetében jelentkező kóros állapot gyakran több
vitamin egyidejű hiányának következménye. A
vitaminhiány tüneteinek megszüntetésére a táplálék
kiegészítésére vitaminkészítményeket használnak,
melyek egy vagy több vitaminból a napi szükséglet
többszörösét is tartalmazhatják.
A vitaminok ugyanolyan esszenciális tápanyag-alkotórészek,
mint az esszenciális aminosavak. Fogalma a tudománytörténelem
folyamán erősen átalakult. Hofmeister definíciója,
amely szerint "az állat és növényvilágban
elterjedt, a táplálékban csak kis mennyiségben
jelenlevő anyagok, amelyek a növekedéshez és
az állati szervezet fennmaradásához nélkülözhetetlenek",
még ma is érvényes azonban ezt igen különbözőféleképpen
értelmezik. Ha kezdetben úgy is gondolták,
hogy egy vitamin van, később már listát is
kellett vezetni róluk. A tisztán előállított
vitaminok kémiai szempontból különböző vegyületcsoportba
tartozónak bizonyultak. Az a meghatározás,
hogy "állati szervezetben" nem
szintetizálódnak, tévesnek bizonyult, és
megfelelő kölülhatárolással (melyik vitamin
és milyen állatfaj) kiegészítésre szorult.
Egy ideig még az a vélemény is uralkodott,
hogy a vitaminok és a hormonok közt nem lehet különbséget
tenni. Lényegét tekintve azonban mindkét hatóanyagcsoport
különböző: a hormonok szabályzó anyagok és
a mirigyek meghatározott mennyiségben ürítik
őket. A vitaminok mint járulékos tápanyagok,
nem lehetnek szabályzó anyagok, mert a táplálkozással
történő bevitelük gyakorlatilag nem szabályozható.
A vitaminok lényegnek megfelelő, helyes megértését
csak biokémiai genetika tette lehetővé. A növények
és számos primitív organizmus a legegyszerűbb
alkotórészekből (szén, nitrogén, ásványi
anyagok) és energiaforrásokból minden szükséges
anyagot fel tudnak építeni. A magasabb rendű
szervezetekben ezen képességek közül egyik-másik
hiányzik, valószínűleg mutáció következtében
egyes fontosabb anyagok szintéziséhez szükséges
reakciólánc megszakadt vagy teljesen eltűnt.
Ezek az anyagok többé nem képződnek, hanem táplálkozással
kell bevinni őket.Hiánybetegségek:
Egyes vitaminok hiánya jellemző tünetekhez
vezet. Olykor mindössze csak a növekedés megszűnését
észleljük. Mindazok az eredmények,amelyeket a
vitaminkutatásban az utóbbi évtizedekben elértünk
és amelyek annak felismerésében csúcsosodtak
ki,hogy számos vitamin a koenzimek felépítéséhez
szükséges,még mindig nem magyarázzák meg,hogy
a hiány miért mint speciális betegség és nem
mint általános károsodás manifesztálódik.
Feltünő,hogy a bőr igen érzékenyen reagál
általában a különféle vitaminhiányokra.
Hypervitaminosis:
Csak néhány zsíroldékony vitaminnál (A,D)
ismert. Legtöbbször a vitaminterápia helytelen
adagolásának következménye,helytelen táplálkozás
hypervitaminosist nem idéz elő.
A
vitaminszükséglet fedezése: Normális táplálkozás
mellett hiánybetegség nem alakul ki. Legtöbbször
az egyoldalú táplálkozás eredménye. Az
avitaminosisnál lényegesen nagyobb jelentőségű
a hypovitaminosis,azaz egy olyan relatív hiányállapot,amely
még nem vezet a betegség klasszikus képéhez.
A vitaminterápiának elsősorban ez a legfőbb
alkalmazási területe.
A
vitaminok felosztása: A vitaminokat zsíroldékony
és vízoldékony csoportokba osztották fel.
Ezen tulajdonságok alapján történő beosztásuk
annyiban van jelentősége,hogy utal arra,hogy a
vitamin milyen fajta tápanyagokban fordul elő
nagyobb koncentrációban.
Zsíroldékony: A,D,E,K,Q,F.
Vízoldékony: B,C,H.
|
