 |
|
 |
|
|||
Erdélyben 1566-ban a szultán
biztosította a szabad fejedelemválasztás jogát. Az erdélyi vármegyék
igazgatásában a főispánnak volt nagy szerepe. Ő elnökölt a
vármegyei bíróságon. A vármegyék hatalma alá a magyarokon
kívül a románság is tartozott. A székelyek és szászok közigazgatási-bíráskodási
területei a székek, élén a királybírák álltak. Az uralkodói
döntést igénylő ügyeket Erdélyben a Fejedelmi Tanács tárgyalta,
az uralkodói döntések végrehajtásáról a kancelláriák intézkedtek.
Báthory Istvánt 1571-ben választották fejedelemmé. Legfőbb
törekvése, hogy a két nagyhatalom között nyugalmat szerezzen
Erdélynek. Politikai koncepciója halála (1586) után is
fennmaradt, hogy az országot Erdélyből kiindulva kell egyesíteni.
1576-ban lengyel királlyá választották, s Erdély élére bátyját,
Kristóf vajdát, majd Kristóf halála után kormányzótanácsot
állított. Az ügyek intézését azonban Krakkóban működő
erdélyi kancellária révén maga irányította.
Báthory Zsigmond 1586-tól fejedelem. Jezsuita nevelőinek befolyására 1595-ben szakított a törökökkel, és szövetséget kötött a Habsburgokkal. A Habsburg-ellenes erdélyi főurakat kivégeztette. Gyurgyevonál megverte a törököket, de 1596-ban Rudolf seregeivel együtt Mezőkeresztesnél csatát vesztett. 1597-ben átadta Erdélyt a Habsburgoknak az Oppeln-Ratibor-i hercegségért. Azonban még többször visszatért Erdélybe. Először 1598 augusztusában, de akkor átadta a fejedelemséget Báthory András, lengyelországi bíborosnak. András halála után 1599-ben újra visszatért, de 1600-ban Mihály havasalföldi vajdától vereséget szenvedett. Az erdélyi rendek Mihállyal szemben Basta császári tábornokkal szövetkeztek. 1601-ben újraválasztották Zsigmondot, hogy megszabaduljanak Bastától, de Zsigmond vereséget szenvedett Goroszlónál. Miután 1602-ben is sikertelenül kísérletezett, kiegyezett a Habsburg udvarral, s Csehországban élt haláláig.
 |
