
![]() |
|
Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc főbb kérdései 1848-1849. Forradalom és szabadságharc
|
||||
![]() |
||||||
Augusztus végén a királyi leirat követelte a magyar hadügy
és pénzügyminisztérium beolvasztását a bécsi minisztériumokba.
Batthány és Deák további engedményekre is hajlandóak lettek
volna, de a király nem is fogadta őket. Szemere királyi
szentesítés nélkül elrendelte az újoncozást. Megkezdték a
Kossuth-bankó kibocsájtását. Szeptember 15-én az országgyűlés
eltörölte a szőlődézsmát. A liberális nemesség az önkéntes
alávetés helyett az önvédelmi harcot választotta. A
miniszterek, Szemere, Kossuth és Mészáros kivételével,
lemondtak. Szeptember közepén az ügyeket ideiglenesen továbbvivő
kormány mellé hattagú bizottságot: az Országos Honvédelmi
Bizottmányt választották, melynek elnöke Kossuth.
Szeptember 11-én Jellasics császári altábornagy 35 ezer főnyi seregével átlépte a Drávát. A gyenge magyar csapataink visszahúzódtak, s a volt császári tisztek kardcsapás nélkül feladták csaknem az egész Dunántúlt. Jellasics Pest felé igyekezett. Pest azonban készülődött, a város határában erődítési munkák folytak. Az udvar által teljhatalmú biztossá kinevezett, de a magyar országgyűlés által el nem ismert gróf Lamberg Ferenc Pestre utazott. A hajóhídon felismerték, s felkoncolták. A táborba érkezett országgyűlési küldöttek arra kényszerítették Móga altábornagyot, a főparancsnokot, hogy megütközzék Jellasics seregével. Erre szeptember 29-én került sor Pákozd és Sukoró között, ahol jórészt újoncokból álló magyar sereg vereséget mért a kétszeres túlerőben lévő ellenségre. Jellasics fegyverszünetet kért, mely alatt Győrön át elhagyta az országot.
Október 4-én V. Ferdinánd feloszlatta az országgyűlést, s Jellasicsot kinevezte Magyarország katonai biztosává. Latour hadügyminiszter kiadta a parancsot, hogy valamennyi határ mentén álló császári erő intézzen támadást Magyarország ellen. Erre azonban nem került sor a bécsi nép fölkelése miatt.
Móga tábornok követte a visszavonuló Jellasicsot, s október 30-án a magyar sereg átlépte a Lajtát. Az összpontosított császári erők azonban ezen a napon Schwechatnál visszaverték a magyar erőket.
1848. december 2-án V. Ferdinándot a kamarilla lemondatta. A 18 éves Ferenc Józsefet nyilvánították ki osztrák császárrá és magyar királlyá. Windischgrätz vezetésével a császári fősereg 44 ezer katonájával Magyarországra érkezett. Vele szemben csak 25 ezer főnyi magyar sereg állott Görgei Artúr vezetésével. Galíciából betört Schlick hadteste, s elfoglalta Kassát és Miskolcot. Puchner szebeni főhadparancsnok elfoglalta Kolozsvárt. Görgei Pozsony térségéből Pest felé húzódott harc nélkül. Perzel Mór december 31-én Mórnál megütközött Windischgrätz seregével, de a többszörös túlerő legyőzte őt. A pesti haditanács a Debrecenbe vezető út védelmét Perczelre bízta. Görgei Vác felé indult, majd nyugatra Windischgrätz hátát fenyegetve, hogy visszatartsa Debrecen elleni támadásától.
A Honvédelmi Bizottmánnyal az országgyűlés is átköltözött Debrecenbe. Batthány és Deák Bicskén felkeresi Windischgrätzet. Ő azonban Batthányt egyáltalán nem, Deákot meg csak magánemberként fogadja. Windischgrätz feltétel nélküli megadást követelt.
Az erdélyi hadsereg új főparancsnoka Bem József karácsonyra visszaszerezte Kolozsvárt. Január 13-án Marosvásárhelyen, január 17-én Gálfalvánál, február 9-én Pisknél Puchber vereséget szenvedett tőle. 1849. február 5-én Guyon Richárd hadosztálya áttört a Branyiszkói-hágón. Klapka György Tokajnál megállította Schlicket. Perczel kiverte Windischgrätz elővédjét Szolnokról.
Kossuth Dembinski Henriket nevezte ki a magyar sereg fővezérévé. Dembinszki 1849. február 26-27-én Kápolnánál ellentámadást indított, ahol a várt siker elmaradt. Görgei az elégedetlenkedő tisztek élére állt, s Dembinszkinek megtagadta az engedelmességet. Kossuth a táborba érkezvén látta, hogy mindenki Görgei mellett áll, s Dembinszkit alkalmatlannak találják a sereg vezetésére. Kossuth ekkor Görgeire bízta a fősereget.
1849.
március 4-én Olmützben alkotmányt adtak ki (oktrojált-kényszerített),
melyben Magyarország elveszti függetlenségét, s Bécs
Magyarországot egyszerű tartományként sorolja be.
1849. április 2-án Gáspár András Hatvannál megverte
Windischgrätzet. Ezután a fősereg április 4-én Tápióbicskénél,
április 6-án Isaszegnél, április 10-én Vácnál, április 19-én
Nagysallónál, április 23-án Komáromnál aratott győzelmet.
A Isaszegi ütközet után Bécs leváltja Windischgrätzet, de a
helyébe került Welden se járt több sikerrel. Április 23-án
Pest felszabadul.
1849. április 14-án Kossuth Debrecenben kimondta A Habsburg-ház
trónfosztását, Magyarország függetlenségét.
Ferenc József segítséget kér I. Miklóstól, ki május 9-i kiáltványával tudatta, hogy segít. Június elején megkezdi támadását 200 ezer katonával, a császári sereg Haynau vezetésével 160 ezer katonával. Vele szemben a magyar sereg csak 170 ezer katonából állt. 1849 júliusában elfogadták azt a tervet, hogy először dél-keleten verik ki az orosz csapatokat, majd nyugaton a császári erőket. Kossuth Dembinszkit nevezi ki a fősereg élére. Bem július 31-én Segesvárnál vereséget szenved, ezért menekülni kényszerül. Kossuth Dembinszkit leváltja, helyébe Bem kerül. Augusztus 9-én Bem vereséget szenved Haynautól Temesvárnál. A magyar fősereg szétesett, csak Görgei serege volt az egyetlen harcképes. Kossuth augusztus 11-én lemond, s átadja a hatalmat Görgeinek. Görgei a világosi-síkon augusztus 13-án a feltétel nélkül letette fegyvert. A komáromi vár 20 ezres seregével, Klapka vezetésével nem adta meg magát. Kiharcolta a várban tartózkodó katonai és polgári személyek bántatlanságát, s csak így tette le a fegyvert október 2-án. Október 6-án Aradon kivégeztek 13 honvéd főtisztet. Pesten agyonlőtték Batthányt. A várfogságra ítéltek száma megközelítette a négyszázat.
| Kapcsolódó oldal: Habsburg birodalom (1711-1848) |