"Három hete nincs, szalvétám, WC. papirom."

"Kikapcsoltam a Konicz táskáját. Mindig beszélek."

"Szétgurult az egész holmim."

"A nyelvtan és a matek leckét otthon kell megcsinálni!!!"

"Állandóan röhögök, leesem a székről, nem tudom tanulni felmondani a leckét."

"Nem voltam hajlandó csondben feljönni. A székkel hintázom."

"Ákos a matematika leckét sem az iskolában nem írta le a tábláról, sem a megoldást, otthon nem fejezte be. Kérem őt ellenőrizni, mert ha intőt kap, úgy fest, hogy a napköziben nem ír leckét."

"Nem hoztam kézimunkát"

"Napközis tanuló ebéd után engedély nélkül nem mehet haza."

"Kedves Szülők!
Emlékeztetni kívánom Önöket arra az esetre, amikor is Ákos fiúk a szemétben túrkált azért, hogy kivegye azt a papírpisztolyt, melyet mástól vettek el büntetésből és ő ezt magának tulajdonította. Ebből olyan vita lett iskolából hazafelé, hogy amikor unokám védelmébe vette azt a gyereket a "barátját" akit jogosan vontak felelősségre a többiek az eltulajdonításért, - hogy a veszekedéssel az unokám új irha kesztyűje lett az áldozata. Szerintem aki kényes a tisztaságra, az nem szokott a piszkos szemétládában túrkálni, sárban focizni és nem keni be szándékosan ragasztóval mindkét tenyerét, míg a többi végzi a kötelességét - mint ahogy azt Ákos tette.
Azt hiszem, ha mérlegre tennénk a köpeny árát, ami használt, és piszkos volt - és amit ki lehet tisztítani - és az új irha kesztyűt - ami eltünt akkor azt hiszem a kár az én oldalamon nagyobb.
És én még sem csináltam Önökkel szemben ügyet.
Mindenesetre "szép barátja" volt Zsoltinak az Ákos.
Ákos volt az ügy okozója akkor is, most is.
Tanulmányi eredményét is magaviseletének köszönheti.